Normál hangkazettát használt videó rögzítésre

A PXL-2000 egy játék videó kamera, ami kompakt kazettát használt képrögzítésre. Főleg utóélete miatt érdemes megemlíteni. 1987-ben hozták forgalomba, több néven is futott: Fisher-Price PixelVision, Sanwa Sanpix1000, KiddieCorder. Ekkor a normál kamkorderek ára még a csillagos eget súrolta, ezért a gyártó úgy gondolta ez megfelelő alternatíva lehet otthoni játszadozásra a megcélzott 14 év alatti korosztálynak. A PXL-2000 két változatban érkezett a boltokba, az egyikben csak a kamera és a szükséges kiegészítők (tápegység, üres kazettát, stb) voltak, a másik kiszerelés pedig  tartalmazott egy hordozható 11cm képátlójú fekete-fehér televíziót, amit monitornak lehetett használni. A piaci siker elmaradt az alacsony eladási számok miatt, bár még így is 400 000 darab készülék talált gazdára. Legnagyobb probléma az ár volt, ami mai szinten durván 100 000 forintnak felelt meg, de ez később nagyjából a felére mérséklődött.

A PXL-2000 tartalmaz egy egyszerű 120x90 pixeles CCD-t, egy célorientált IC-t (LA7306M), és egy kazettás mechanikát. A szalag majdnem kilencszer gyorsabban fut a normál lejátszókhoz képest. Így egy 90 perces audió kazettára 11perc műsor fér rá. A sztereó hangsáv egyik felét a kép, másikat a hang felvételére használja a rendszer. 15 képkockát rögzít másodpercenként, amit egy áramkör megdupláz, hogy fogyasztható NTSC kép legyen belőle. A kép csak a képernyő közepén jelenik meg egy kockában.

A készülék nem volt hibáktól mentes. Elfolyó szíjak, és szivárgó elektrolit kondenzátorok, a CCD előtti szűrő hajlamos volt befoltosodni, ráadásul a jobb minőségű kamerák ára kezdett lejjebb kúszni, ezért a PXL-2000 gyártása gyorsan megszűnt. Na, itt van megint egy formátum ami eltűnik a süllyesztőben, gondolhatnánk, de nem így történt. A szerkezetnek egyedi áramköri megoldásainak köszönhetően volt egy furcsa derengő, álomszerű képe, amit felfedezett a művészvilág. Valójában speciális effektként is kezelhetjük a dolgot, hiszen a kilencvenes évek elején még nem köszöntött be a digitális világ. Amatőr és underground művészek körében kultikus tárggyá vált a készülék. Még Pixelvision filmfesztivált is tartottak, és néhány ismertebb filmes, mint Richard Linklater és Michael Almarayda, használt PXL kamerát a saját produkcióiban. A művészi munkához persze át kellett kicsit alakítani a kamerát.

Az eredeti készüléken csak nagyfrekvenciás modulátor kimenet volt. Rá lehetett fejleszteni egy normál RCA videó, és audio kimenetet, valamint különböző kapcsolókat, amikkel beavatkozhattunk a képi világba. Egészen elvetemült módosítások is készültek, például fenti kép jobb oldalán láthatjuk, hogy volt aki LCD képernyőt szerkesztett rá. A PXL-2000 jelenleg is levadászható külföldi aukciós oldalakról, de 500 USA dollár alatt nem nagyon lehet birtokolni. Lentebb látható egy videoklip aminek a készítéséhez ezt a kamerát használták.