Az AKAI saját videó formátuma

Volt egy izgalmas ötlete a japán cégnek, a hagyományos orsós magnókhoz használt szalagot alkalmazták videó anyag rögzítésére. Kazettás verzió is született belőle. Az első modell 1967-ben jött ki VT-100 típusjelzéssel. Ez egy komplett szett volt kamerával, levehető monitorral és modulátorral. 200 tv sort tudott a rendszer fekete-fehérben rögzíteni. A lenti ábrán láthatjuk a 6,25mm széles szalagon a jelsávok elhelyezkedését. 2 forgó fej rögzítette a képet, állófej a hangot és a tracking jeleket. Alul helyezkedett el a hangsáv, ami igen keskenyre sikeredett. A szalagsebesség 24cm/sec volt.

13 cm átmérőjű orsót lehetett használni maximum, amire 24 percnyi műsor fért rá. A VT-100 után jött a VT-110, majd a VT-120. A lenti képen is ebben a sorrendben láthatjuk őket, gyakorlatilag alig volt különbség köztük. Teljesen feltöltött akkuval 40 percig működtek a gépek. Itthon is előfordult belőlük pár darab.

1974-ben jött ki a színes verzió a VTS-150, ez már jelentősen eltért az előző modellektől, nem is volt velük kompatibilis. Még a szalag sebessége sem volt ugyanaz, kis mértékben lassabb volt. Itt már a kamerával távvezérelhettük a magnót, és a felbontás is javult 300 sorra. Az egész cucc 20 kg környékén volt, de ez abban az időben könnyűnek számított.

Szintén 1974-ben jött ki egy asztali készülék a VT-700 as, amivel az első fekete/fehér szériát zárták le. Erre már 21 cm-es orsó is ráfért, ami azt jelentett, hogy egy 1,5 órás filmet lehetett rögzíteni vele. A monokróm hordozható gépek felvételeit is le tudta játszani, de a színesét már nem. A lenti képen megcsodálhatjuk eme termetes szerkezetet.

Ugyanebben az évben még megjelent egy teljesen egyedülálló készülék a VT-500-as. Volt belőle X-500VT, és ROBERTS 1000 típusszámmal forgalmazták az USA-ban. Mondjuk ebből, és a VT-700-ból nagyon kevés példányt gyártottak, és csak a tengerentúlon kerültek a boltok polcaira. Attól volt egyedi, hogy audió magnóként, és videó magnóként is használhattuk, attól függően hogyan fűztük be a szalagot. Ezt a megoldást csak ezen az egy készüléken alkalmazták. Volt is benne cucc, mert 75 kg-osra sikeredett szegényke.

Hallgatva az idők szavára 1978-ban az AKAI piacra lépett egy kazettás formátummal, aminek a befűzési megoldása legjobban a U-matic rendszerhez hasonlított. A szalag szélessége megegyezett a VHS kazettában lévővel, de meglepő módon csak fekete/fehérben tudott rögzíteni, és a 30 perces játékidő igen rövid volt. Az előnytelen tulajdonságai miatt a fejlesztése zsákutcának bizonyult. Eleinte 2 modell létezett, a VT-300 és a VT-350. Később lett egy színes verzió is a VT-400, de már ez sem segített a piacképességen. A nyolcvanas évek elejére a VHS, és a Béta jócskán túlszárnyalta őket.