Analóg módon rögzítettek rá főleg állóképeket
A hagyományos 3,5 colos Floppy lemezt nagyon sokan ismerik, de ennek volt egy 2 colos verziója, amit videó floppynak hívtak, vagy VF disk, és Mavipack néven is futott. A SONY fejlesztette ki, és vezette be 1981-ben. Az első ilyen gépet 1981 augusztus 24.-én jelentik be MAVICA fantázianévvel. Ebben a gépben egy 570x490 képpont felbontású CCD dolgozott, de a kimenő jelet analóg módon rögzítették a mágneslemezre kompozit videó formájában. Az akkortájt nagyon aprónak számító nagyjából 5x5 centiméter méretű diszket Mavipack-nak nevezték el. 50 színes képet tudott maximum tárolni, amit egy külön kapható képnézegető berendezés (Mavica Viewer, mely gyakorlatilag egy videomagnó volt) játszott le hagyományos tévén keresztül. Kapható volt hozzá egy nyomtató is.
A későbbi MAVICA gépek már 3,5 colos floppyra rögzítettek tömörített digitális fotókat. Azokon már DOS partíció volt, és bármelyik akkori számítógép tudta kezelni őket. Az analóg videó floppy formátumot még a Panasonic, a Minolta, a CANON, és a CASIO is használta. Volt belőle asztali felvevő, és lejátszó egység is, ami pár másodperces mozgóképet is fel tudott venni külső forrásból. Mire volt ez jó ? Elsősorban orvosi műszerekhez alkalmazták, főleg endoszkópokhoz, és fogászati rendszerekhez képek tárolására, de televízió állomások, és videó stúdiók is hadrendbe állították. Grafikákat és diákat tároltak rajta televíziós produkciókhoz. Volt még egy érdekes felhasználása, műszaki hiba esetén állóképeket adhattak be róla például "Elnézést kérünk, hamarosan folytatjuk" szöveggel. Számítógép híján ez akkoriban kiváló megoldás volt.
Túl nagy modelldömping nem volt, mert a SONY gyorsan áttért a nagyobb floppyra. A lenti képeken a CANON Steel ion RC 260, és a CASIO VS-101 látható.
Volt még egy továbbfejlesztett verziója videó floppynak a HiVF, ami nagyobb felbontást ígért mint elődje, de a korlátozott tárolókapacitás miatt nem volt komoly alternatíva. Adattárolásra is használták még a nyolcvanas években a 2 colos mágneslemezt, az akkori hordozható úgynevezett mini notebookokban. 720Kb fért rá, és nyilván nem volt kompatibilis a videó floppyval, lévén ez utóbbi analóg formátum, ráadásul az ára sem volt baráti. Többe került mint bármilyen más méretű társa, és ez gyorsan megpecsételte a sorsát. Lenti képen a Zenith Minisport, ami 2 colos meghajtót tartalmazott 1989-ben.
