Az egyik világmárkánk volt, egészen a "rendszerváltásig"

A budapesti ORION gyár története az Osztrák-Magyar Monarchiában, a XIX. században kezdődött. A magyar cégtörténeti kiadványok csak magyar szempontból világítják meg  e nagynevű vállalat múltját. E cikk szerzője megpróbált kutatásai során részletes információkat gyűjteni a kezdetekről, illetve a cég nemzetközi összeköttetéseiről is.

Az ORION megalapítója , Kremeneczky János 1850. február 1-én, Odesszában született. Pályafutását elektrotechnikusként kezdte az Orosz Délnyugati Vasúttársaságnál, ahol több távíróvonal építésén dolgozott. 1874-ben beiratkozott a berlini Műszaki Főiskola Gépipari Szakára. Egyetemi tanulmányainak finanszírozására munkát vállalt a már akkor is jó hírnévvel rendelkező Siemens & Halske cégnél. Itt ismerkedett meg az elektromos világítás problémáival, valamint elkészítette az első telefonkészüléket Werner von Siemens részére.

Három évvel később a párizsi Société Générale d'Electricité Procédé-nél dolgozott főmérnökként, ahol ívlámpák szerelésével foglalkozott. 1880 nyarán a bécsi Volksgartenben 40 ívlámpát szereltek fel Kremeneczky János irányításával, amelyeket két lokomobil által meghajtott generátor látott el elektromos energiával. A munka végeztével Bécsben maradt, és önállósította magát. Egy 1881-ben kifejlesztett váltóáramú generátorával az Első Elektrotechnikai Kiállításon Párizsban kitüntetést nyert.

Az Egger fivérek bécsi vállalata, Kremeneczky János, valamint a budapesti Egger Dávid 1882-ben megalapította Bécsben az Első Osztrák-Magyar Elektromos Világítási és Erőátviteli Vállalatot, amely Ausztria első erősáramú készülékeket előállító cége volt. Különböző dinamókat, és alkatrészeiket, valamint ívlámpákat készítettek. Kremeneczky János 1884-ben kivált a cégből, de az izzólámpa gyártás továbbra is az ő hatáskörébe tartozott. Új gyárat alapított Kremeneczky, Mayer és Társa Bt. néven, és átvette az Anglo-Austrian Brush Electrical Company-tól a szénszálas izzók Lane Fox szabadalma alapján működő gyártósorát, létrehozva ezáltal Ausztria első nagyüzemi izzólámpa gyárát. Ekkor a gyár már exportra is termelt. Az említett Bt. 1889-ben új gyárat épített Bécs IX. kerületében, ahol különböző erősáramú cikkeket és évente mintegy 100 000 izzót gyártottak. 1896-ban a nürnbergi Schuckert Művek felvásárolta a Bt.-t és Osztrák Schuckert Művek néven működtette tovább. Kremeneczky János műszaki igazgató lett az új cégnél, amely már 500 főt foglalkoztatott, de mivel nem fordítottak kellő figyelmet az izzólámpa gyártásra, ezért kivált. A gyártósort visszahelyezte a bécsi Severin utcában álló régi épületbe, és szénszálas izzók gyártásával foglalkozott. Ezek termelését sikerült teljesen gépesítenie.

1906-ban Kremeneczky piacra dobta az első, dr Kuzel eljárásával készült kolloid-volfrámlámpát. Egy évvel később már 2,5 millió izzó készült ebből a típusból. A régi gyárépület már kicsinek bizonyult, ezért a Dresdner úton új épületet építtetett, ahol már 7,5 milliós lett a termelés. Ezt követően kidolgozta a volfrám izzószálak húzással történő előállításának technológiáját.. 1911 végén a Budapesten, a VI. kerületi Eötvös u. 44-ben kereskedelmi irodát nyitott kolloid-volfrámlámpák értékesítésére.

1923-ban Kremeneczky hidrogénnel, valamint nemesgázzal töltött lámpákkal kísérletezett, és kifejlesztette ezek gyártási technológiáját is. Időközben a bécsi üzem már 1500 munkást foglalkoztatott. Ekkor Magyarországon a következő termékeket kínálták: törésmentes fémszálas égőket, kisfeszültségű fémszálas égőket, szénszálas égőket díszkivilágításhoz, valamint lámpákhoz való szerelvényeket. Kremeneczky 1913. június 1-jén Budapesten megalapította a Magyar Wolframlámpagyár Kremeneczky János elnevezésű fióküzemét ( a továbbiakban MWLGY-t ). A Váci út 74. sz. alatti épület egy részét bérelte, ahol 100 embert foglalkoztatott. Egy évvel az alapítást követően izzókon kívül már szárazelemeket, kapcsolókat, és különböző elektrotechnikai cikkeket állítottak elő. Az I. világháború alatt lőszergyártáshoz használatos cikkeket, elemeket, zseblámpákat, hőpalackokat,  villanymelegítőket, és transzformátorokat is gyártottak. A háború alatt nem volt fennakadás az izzólámpák értékesítésében.

Az MWLGY 1917 február 17-én részvénytársasággá alakul át, nevét Magyar Wolframlámpagyár Kremeneczky János Rt-re változtatták ( a továbbiakban MWLGY Rt. ). Kremeneczky ezzel pontot tett egy négy éve tartó viszálykodás végére amit az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-vel folytatott ( EIV Rt ). A két részvénytársaság közötti szerződés szerint az MWLGY Rt. alaptőkéjének 50%-a az EIV Rt. tulajdonába kerül. Megállapodás született többek között gyártási korlátozásokról, valamint kereskedelmi csatornák összehangolásáról.

Kremeneczky szeretett volna megszabadulni az EIV Rt.-vel kötött szerződés béklyóitól, ezért 1921 december 1-jén megalapította a Kremeneczky Művek Villamossági Rt.-t ( KMV Rt ), ahol világítástechnikai és elektromos erőátviteli berendezéseket gyártottak. Új vállalata számára egy kétemeletes épületet építtetett a Váci út 99-105. alatti telken. 1921-ben 1,8 millió izzót állítanak elő, ezzel megszegve az EIV Rt-vel kötött megállapodást. 1922-ben visszaszerzi az EIV Rt-től a részvényeit. Az ügylet további részletei ismeretlenek. A Váci úti épületre még egy emeletet ráhúznak, ide költözik az MWLGY Rt. is.

1924-ben az MWLGY Rt. 350 alkalmazottat foglalkoztatott Budapesten és október 1.-én saját kereskedelmi részvénytársaságot alapított ORION Villamossági Rt. néven. A szerző kutatásai alapján már 1923-tól ORION néven kerülnek forgalomba a termékek. Az ORION háromfejes védjegyét Bottlik József grafikus művész tervezte, amely az évek során kisebb-nagyobb átalakuláson ment keresztül, de lényegében megmaradt 2000-ig. Kremeneczky az elsők között kezdett elektroncsöveket gyártani, ezek ORION-ECHO, és ECHO néven kerülnek forgalomba. 1925 decemberében egy új osztályt hozott létre erre a célra, ahol 1 mérnök, 6 technikus, és 42 munkás dolgozott. Az első Magyarországon gyártott ORION rádiókészülék a 7023-as típus volt, amelyet a Rádióélet 1930. szeptember 12.-i számában említenek meg először (középső kép).

A hangszórók gyártása 1927 februárjában kezdődött, és decemberre már a húszezredik ORION hangszóró elkészültét ünnepelték. A termelés háromnegyede exportra készült. 1929 április 30-án Kremeneczky Bécsben 232 tisztviselőt és 1225 munkást, míg Budapesten 127 tisztviselőt és 730 munkást foglalkoztatott. Ugyanebben az évben beindította az ORION Rádióiskolát, ahol ingyenes, 3 hónapos esti tanfolyamokon oktatták a rádiókészítést, javítást és a készülékek kezelését. 1930-ban megkezdődött a rádiókészülékek gyártása, és exportja, a hangszórók napi termelése 200 darabra emelkedett. Az ORION-készülékeket Németországba, Norvégiába, Svédországba, Finnországba, Lengyelországba és Svájcba exportálták. 1930 szeptemberében napi 50 rádió készült.

1931 március 15.-én a osztrák WATT AG. átvette a bécsi üzem részvénytöbbségét, ezáltal hozzá kerül a társaság összes vagyona a szabadalmakkal, és a leányvállalatokkal együtt, de nem vette át a cég követeléseit és kötelezettségeit. Az Egyesült Izzó (Tungsram) viszont már 1918-ban megvette a WATT AG. adósságát, így megszerezte a komplett céget. A dróthúzó részleget bezárták, és a felszabadult üzemrészekben megkezdődött a röntgen csövek gyártása. A WATT AG. volt az Osztrák-Magyar Monarchia egyetlen röntgencső-gyártója.

Kremeneczky az 1934 október 25.-én, Bécsben bekövetkezett haláláig mindvégig igazgatósági tag maradt, és egészen 1943-ig használták közismert nevét a cég reklámjaihoz. Az MWLGY Rt. Magyarországon formálisan önálló maradt, és továbbra is ORION néven hozta forgalomba termékeit. Miután az Rt. a Tungsram tulajdonába került, a termékszerkezetet megváltoztatták, és egyre több rádió készült, amibe a Tungsram szállította a csöveket. 1932-ben indult be a futószalagon történő rádió-összeszerelés.

Az ORION márkanév mögött álló ORION Villamossági Rt. nevét 1932-ben ERA Villamossági Rt.-re változtatták. A kereskedelmi statisztikák szerint 1932 és 1933 között 13874 darab rádiókészüléket értékesítettek, ennek 55%-a került exportra: Svédországba 2527 , Svájcba 1201 , Romániába 1167, Belgiumba 686, Egyiptomba 655, Jugoszláviába 647, Csehszlovákiába 512, Finnországba 144, Indiába 45, Bulgáriába 41, és egyéb országokba 68 db. Itthon 6181 készüléket adtak el, ami a teljes piac 14%-át tette ki.

1932-től a háború végéig a Tungsramnak volt egy telephelye Pozsonyban, ahol az Rt. által fejlesztett készülékeket szerelték össze. Ezen termékek megegyeztek a magyar ORION készülékekkel, de TUNGSRAM márkanévvel kerültek forgalomba, eltérés csupán a kávák külsejében volt. Az ORION rádiók egyik kiemelt export piaca Svájc volt ebben az időszakban, több mint 60 különböző modellt forgalmaztak itt. A vezető gyártók 1933 elején megállapodást kötöttek a rádiókészülékek áráról, és a kedvezményekről. Ez azt eredményezte, hogy nem kényszerültek árversenyre.

1933 és 1934 között már 20 963 darab rádió készült, és a hazai piaci részesedés 23%-ra nőtt. 1935 szeptemberében elkezdődött a neon reklámok gyártása. A gyár rádiós részlege a Váci út 77 szám alá költözött, a Váci út 99-ben ampullákat, gyógyszeres fiolákat, és hőpalackokat állítottak elő. 1936 őszén piacra dobták az ORION 55 típust, amiben addig itthon nem alkalmazott 6E5 varázsszemet használtak.

Az Rt. 1937-ben televíziós-labort létesített, és június 21.-én próbasugárzás keretében a Tungsram T betűjét, és Miki Egeret közvetített. A televíziókhoz szükséges csöveket a Tungsram, a készülékeket az ORION szállította volna, ám a háború kitörése miatt a dolog nem jött össze. Ugyanebben az évben a vezetőség leányvállalatot alapít Belgrádban. Ebben az üzemben itthonról szállított alkatrészekből raktak össze készülékeket. Norvégiában egy külkereskedelmi cég 7000 db ORION rádiót adott el. A hazai rádiópiac 1938-ban a következőképpen oszlott meg: ORION 34% ;PHILIPS 32%; STANDARD/EKA 17%; SIEMENS 11%; TELEFUNKEN 6%. 1939-ben Hollandiába is elkezdődött az export, pedig ott aztán igen erős konkurencia volt jelen a PHILIPS személyében.

1938-ban készül el az első lemezjátszós zeneszekrény az ORION 99G. Az ORION, a STANDARD, a PHILIPS, és a TELEFUNKEN 1939 elején a német DKE38 (német kis néprádió) alapján elkezdte a "Néprádió" gyártását. Ennek előállítási költsége 57,30 pengő volt, amit a kormány, a posta, és az áramszolgáltatók támogatása nyomán csak 48 pengőért forgalmaztak. Az 1940-41-es üzleti évben az Rt. (ORION) összesen 52 386 darab készüléket állított elő 29 különböző típusból, közülük hatot egyedi gyártásban (prototípusok).  A magyar rádióipar az 1940-es évekig már évi 100.000 db készülék gyártására fejlődött és ennek felét az ORION készítette. 1941-ben megvásárolják a REMIX rádióalkatrészeket gyártó céget. A REMIX márkanevet továbbra is használják. Ugyanebben az évben még az Oriont hadiüzemmé nyilvánítják.

1942-ben a vállalat részesedése a rádióexportot lebonyolítók körében, a világpiacon, a 25-30%-ot teszi ki. Az 1942/43-as üzleti évben a következő termékekből állt az ORION választéka: rádiók, rádióalkatrészek, hangerősítők, hőpalackok, fényreklámok, izzólámpák, kerékpár dinamók, gramofonmotorok, vasalók, kávéfőzők, gyorsfőzők, melegítő takarók, és gyógyszerészeti üvegáruk.

A Németországból hazánkba irányuló rádió export olyan mértékű lett, hogy az ORION, PHILIPS, STANDARD, TELEFUNKEN és SIEMENS cégek elhatározták, hogy megakadályozzák az olyan készülékek behozatalát, amelyeket Magyarországon is azonos kivitelben gyártanak. Létrehoztak egy irodát, ahol minden importált készülék leírása megtalálható volt. 1944-ben az ORION 23 különböző típusú rádiót kínált a törpeszupertől a zeneszekrényig, az izzólámpák gyártását viszont beszüntették.

2013-ban került elő egy elveszettnek hitt reklámfilm nitro-kópiája, amely az ORION számára készült. A jellegzetes háromarcú emblémát szinte mindenütt ismerték, és hogy a magyar cég a kor egyik vezető világvállalata volt, jól mutatja, hogy a stop motiont és rajzfilmet kombináló kisfilmünk animált földgolyóbisát szinte ellepik a rádióantennák. A rádióhullámok az otthonokban lévő készülékek számára Tokiótól, Berlinen át Budapestig a világ minden pontjáról közvetítenek rádióműsort. Ezt jelzik a hangsávon egymásra következő rádiószignálok, amelyek között van többek között az olasz rádió kanárifütty-szólama, vagy a budapesti rádió jól ismert Rákóczi-indulós szünetjele. Nem csoda, hiszen az Orion "A világesemények krónikása, mindennapi mulattató" -- ahogy a reklám végén a szlogen is hallható.

A következő részben napjainkig követhetjük a gyár történetét.

Még egy kis érdekesség, egy hazai gyűjtőt 2004-ben megkerestek e-mailben Peruból, hogy 3 db eredeti csomagolású ORION R-629-es (1961) rádiót tudnának neki felajánlani kedvező áron. Az ügylet sajnos a horribilis szállítási költségek miatt nem jött létre, de az R-629-es valójában egy VIDEOTON rádió. Hogy került Peruba ORION márkajelzéssel? Ez is kiderül a következő részből. A képre kattintva videót is láthatunk, ami Limában készült.

Gunter Cramer írása alapján (Rádiótechnika)

 Képek forrása: Selyem Tóth Sándor (radiohistoria.hu), Perneky Sándor (radiomuzeum.hu)

Ahol élőben is megtekinthetőek régi ORION készülékek: radiomuzeum.hu