A Budapesti Rádiótechnikai Gyár története
A BRG elődje a Vörös Szikra Gyár volt. A vállalatot 1953. január 1-i hatállyal alapították. A gyár szervezését a Magyar Adócsőgyár keretén belül kezdték el, a munka ideiglenesen a Béke tér 3. számú romos állapotú kis üzemben kezdődött meg Vörös Szikra Gyár névvel. Még ebben az évben Óbudára, a Polgár utcába költözött át a cég. A vállalat profilját különféle teljesítményű rádióadó berendezésekben, mikrohullámú berendezésekben és ipari nagyfrekvenciás berendezésekben jelölte meg az alapító okirat. 1954-ben a létszám jelentősen megnövekedett a profilbővítés következtében. A cégbe olvadt a Villamossági és Kábelgyár Gyengeáramú gyáregysége, a Magyar Adócsőgyárból az ipari nagyfrekvenciás berendezések részlege, az Elektromechanikai- és Töltőberendezések Gyárát megszüntették és teljes létszámával a Vörös Szikra Gyárhoz csatolták. Az első ismert termékük az M1 típusú Vörös Szikra elnevezésű orsós magnetofon volt, amely az első hazai orsós magnetofon is egyben. A fejlesztést nem úgy kell elképzelni mint manapság. Lelkes amatőr gárda jött létre az összeolvadásokkal, tapasztalat nélkül mindent ki kellet kísérletezni meg "faragni", de hatalmas lelkesedéssel sikerült, olyannyira hogy a készülékből még ma is vannak működő példányok, persze csak a gyűjtők féltve őrzött kincsei között.
Ezután közel egy éven keresztül a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) "V" gyáregységeként működött tovább. Az összevonás nem javította a működési eredményességet, ezért a céget 1957. január 1-i határnappal "Budapesti Rádiótechnikai Gyár" - BRG néven ismét önálló vállalattá alakították át. Az alapítólevél szerint az új üzem tevékenységi körébe tartozott a magnetofonok gyártása is. A cég intenzív fejlesztési munkába kezdett, és saját ez irányú tevékenységén kívül néhány licensz vásárlásával is igyekezett megteremteni a külföldi átlag színvonal elérési lehetőségét. A BRG néhány év alatt az iparág egyik kulcsvállalata lett. 1960-ban az osztrák Stuzzi cégtől vásárolt licensz alapján megkezdődött az M5, M5/a típusjelű „Mambo”, az első ténylegesen sikeres közszükségleti magnetofonok sorozatgyártása (65 ezer darab, felső képen jobbra). A BRG magnetofon profilja valójában az M8 „Calypso” háromsebességű magnó 1961-62. évi önálló fejlesztésével és gyártás bevezetésével indult. E típus futóműve - mivel a fejlesztésnél a BRG technológiai adottságait maximálisan figyelembe vették - szolgált a további évek folyamán az orsós magnók alapjául.
Az M8-cal párhuzamosan futott az M10, amely a negyedsávos változat volt, ezután jött az M9 és ennek negyedcsíkos verziója az M14, majd az M20 és M40. Az alaptípust a Quelle bolthálózat is forgalmazta M2 és M4 Revue néven, ami azt bizonyítja, hogy a készülékek korszerűek voltak a maguk korában. Az orsósról a kazettás magnók időszakának átmenetére a BRG kifejlesztette az M11 (lent balra) típust, ami két magnófajta egyedülálló kombinációja volt. Létezett még egy sztereó modell is az M12 (lent jobbra), de ez már nem került gyártásba, mert egy érthetetlen KGST döntés nyomán más országokhoz került az orsós magnó gyártás.
Mellékes munkában egy szekrénybe építve készítették az első 24 órás jeltároló berendezést a repülőtér kérésére. Ezt meglátták az oroszok, és rendeltek belőle. Így alakult ki egy újabb főprofil, az automatikus beszédnaplózás célját - jellegzetesen a légiforgalom irányításának naplózását - szolgáló sokcsatornás diszpécseri mágnesszalagos jelrögzítő berendezések (SHR-7, SHR-16, SHR-108, SHR-216, SHR-400 stb.) fejlesztése és gyártása. A rohamosan növekvő piaci igények kielégítése a termelés nagyfokú bővítését tette szükségessé, annak technológiai fejlesztésével és a termékcsoportok (profilok) gyártástechnológiai szétválasztásával. Így létesültek a BRG vidéki gyáregységei, majd később gyárai Kecskeméten (BRG Magnetofon Gyára) 1961-ben és Salgótarjánban (BRG Rádiótelefon Gyára) 1972-ben. A későbbi évek során további gyártóhelyek létesültek Lakitelken, Kiskunmajsán, Celldömölkön és Szécsényben. Lenti képen az SHR-208, jobbra a legszélén pedig az SHR-400 látható.
A BRG 1966-67-ben megkezdte a kazettás magnetofonok fejlesztését, majd a tömegszerű gyártását. Ezek az MK-21, MK-23, MK-25, MK-27 és MK-29 közkedvelt típusok voltak. Főleg a fiataloknak készültek hordozható kivitelben, de volt két asztali modell is az MK-43, és a végerősítővel egybeépített MK-42. A felsorolás sorrendjében láthatóak az alsó képen. Az 1970-es évektől a kazettás magnetofonok zárt ciklusú tömeggyártását egy Bosch szerelőszalag megvásárlása és üzembe helyezése tette lehetővé a kecskeméti gyáregységben. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a kazettás magnetofonok főszerelvényei (a szalagtovábbító KM-III, M 95F futóművek és a mágnesfejek) iránt komoly exportigények jelentkeznek. Ezek kielégítésére a BRG a magnetofon profil súlypontját ebbe az irányba tolta el. Ez a német Woelke cégtől megvásárolt magnófej licensz és a saját fejlesztésű meghajtó motorok, valamint a futóművek önálló termékkénti megjelenése által valósult meg a BRG különböző vidéki gyártóhelyein.
Különösen jelentős volt egy szilicium-dioxid résgőzölő berendezés megvásárlása a magnófejek korábbi berillium-bronz réseinek új kopásálló kiváltására, és a gyártás termelékenyebbé tételére. A futóművek és mágnesfejek exportszállításai az 1980-as években már millió darabos nagyságrendűek voltak. Születtek még érdekes konstrukciók is, ilyen volt a lenti képen látható "titkárnők rémálma" szerkezet, ami telefon üzenetrögzítő és diktafon volt egy készülékben megformázva.
Negyedik főprofilként a BRG az 1970-es évek elején kezdett számítástechnikai periféria termékekkel foglalkozni, először kooperációs beszállítások formájában, majd önállóan is fejlesztettl. Ezek a termékek a mágneses jelrögzítés (magnetofonok) terén megszerzett bő tapasztalatokon alapultak, mint például az LK-4 adatrögzítő és SLK-4 adatgyűjtő, majd a kazettás magnók konstrukciójára épült adatmagnók. Külön fejezetet érdemel az eredeti találmányként a világon elsőként kidolgozott és kissorozatú gyártásban is megjelent hajlékony mágneslemezes floppy disc adathordozó és annak számítástechnikai periféria készüléke (MCD), amelynek nemzetközi szabadalmi védettségét a japán SONY cég - nagyságrendekkel nagyobb tőkeerejénél fogva - megkerülte és így a 3,5 inches floppy disc a japán cég révén terjedt el és vált több évtizeden keresztül általánosan használttá a számítástechnikában. A politika bénázása miatt igen sok pénztől estünk el (sokadszorra). Itt ki kell emelni Jánosi Marcell főkonstruktőr nevét, akihez a találmány fűződik. A képre kattintva egy videót is nézhetünk.
A BRG vállalat főbb termékei tehát: az URH rádiótelefonok és hírhálózatok, a magnetofonok és főszerelvényei, a sokcsatornás mágnesszalagos jelentéstárolók, a számítástechnikai periféria-eszközök, valamint az URH profilból alakult részprofilként az antennák és szűrők voltak. Termelésének 70-80%-a került a külpiacokra, elsősorban a volt szocialista országokba, de a szállítások kiterjedtek a világ szinte minden tájára. A nyolcvanas évek közepére a cég (új nevén: BRG Mechatronikai Vállalat) az ország egyik legnagyobb és legeredményesebb híradástechnikai vállalatává vált. Sikerét a gyártmányprofilok a bel- és külföldi piaci kereslet elemzésére alapozott tudatos megválasztásának, a gyártóhelyek termékhez illeszkedő technológiai koncentrálásának és a következetes termékfejlesztésnek (mintegy 80 megadott szabadalom) köszönhette.
A rendszerváltozás után a BRG önprivatizáció útján holdingszervezetté alakult, amely 8 részvénytársaságot és 12 Kft-t fogott össze, szinte mindegyikben több-kevesebb külföldi tőkével.
Az 1989. évtől a külföldi - elsősorban a szovjet - piacok katasztrofálisan beszűkültek, a belföldi piacra pedig az importált termékek áramlottak be. Ez a körülmény, valamint a Vállalat nem régen végrehajtott szervezeti széttagolása szinte termelési és működési katasztrófaként érte a BRG-t. A társasági formákban működő gyárakban sorozatosan szűnt meg a termelési tevékenység, és ez a folyamat a társaságok felszámolásához vezetett Legtovább a rádiókommunikációs eszközöket gyártó salgótarjáni BRG Rádiótechnikai Rt. működött, amelyet 1998-ban megvásárolt a Videoton. Neve is VT-BRG Rádiótechnikai Rt-re változott. A Videoton gyártásprofiljának átrendeződése következtében a gyár termelése gyakorlatilag leállt, a céget felszámolták és jogutód nélkül megszűnt. 2009-ben az épület is lebontásra került.
Így végződött egy sikeres. és szép történet, de ez a BRG-nek csak az ismertebb arca, volt egy kevésbé ismert, ami egy másik részben kerül ismertetésre.
Felhasznált irodalom: ( Nagy Vilmos: A magyar orsós magnó gyártás története, Kollár Ernő: A BRG gyár története, 25 éves a BRG című kiadvány )
